Az egészségügy, oktatás és infrastruktúra nem működhet profitorientált módon és magántőkés alapokon, mert az exponenciálisan csökkenő életszínvonalhoz és lényegében totális összeomláshoz vezet.
A média- és szórakoztatóipar viszont nem működhet kontraproduktívan és államilag támogatott alapon, mert az pedig meggátolja a szabad információ áramlását, rombolja a nívót, tönkreteszi a résztvevők esélyeit, megszűnteti a versenyt és egy óriási léket képez az államkasszán.
Hazánkban fordított folyamatok zajlanak! Az egészségügy, oktatás és infrastruktúra lennének az elsők amiket a közösből kellene fedeznünk és a média, szórakoztatóipar az utolsók amik állami támogatást igényelnének. Ehelyett fordítva történik:
egyre inkább előtérbe kerül a magán-egészségügy, magán-oktatás és, mint az látható a mindennapokban, összeomló infrastruktúra.
Ez egy jelentős probléma, de sajnos nem látszódik sokak számára a fától az erdő!
Hiszen éves szinten legalább 1000 milliárd adóforint tűnik el a süllyesztőben az állami média- és szórakoztatóiparra valamint „kultúrára” hivatkozva. Ez a hatalmas pénzmennyiség bőven elegendő lehetne az egészségügynek, oktatásnak és minden fontosabb közfeladatra vagy társadalmi alappillérre!
Mindemellett pedig ezzel a tömény és igénytelen közpénzpazarlással tönkreteszik a magyar független filmkészítőket, előadóművészeket és médiaszakembereket.
Mivel évtizedek óta a magyar állami film-, média- és szórakoztatóipar főleg csak a közpénzből üzemel, a magántőkés befektetők nem mernek magyar származású produkciókba invesztálni.
Egyre kevésbé bíznak a magyar előadóművészetekben és szórakoztatóipari produktumokban!
Egyre inkább csak a magyar állam finanszíroz magyar produkciót és ez sok szempontból szerencsétlen, de leginkább azért, mert így teljesen átitatja a szakmánkat a politika.